Egy kutatócsoport 3D-s szkenneléssel és modern elemzési technikákkal vizsgálta az ősi csontokat, ami lehetővé tette a korábban helytelenül osztályozott fajok azonosítását. A nagy, szarvas dinoszauruszok, mint például a Triceratops, képe mindig is Észak-Amerikához és Ázsiához kapcsolódott. Évtizedeken át a múzeumok és a paleontológiai könyvek egy ötletet ismételtek: a ceratopsia dinoszauruszok soha nem éltek Európában. Ez az elmélet most összeomlott egy Magyarországon talált fosszília elemzése után, amely átírja a kontinens őstörténetének térképét.
A felfedezés nem egy új ásatás eredménye, hanem az európai gyűjteményekben őrzött fosszíliák alapos vizsgálata. Susannah C. R. Maidment vezette nemzetközi paleontológusokból álló csapat olyan technológiákat alkalmazott, mint a számítógépes tomográfia és a 3D-modellezés az Ajkaceratops kozmai, egy Magyarországon felfedezett dinoszaurusz maradványain. Az eredmény egyértelmű volt: „A koponya elemzése során egy kampó alakú csőr és egy domború szájpadot találtunk, amelyek a ceratopsidákra jellemzőek” – részletezte a Nature magazinban megjelent tanulmány. Egy Magyarországon talált fosszília megkérdőjelezi azt a hiedelmet, hogy a ceratopsida dinoszauruszok soha nem éltek Európában. Eddig sok ilyen fosszíliát tévesen az iguanodontidae családhoz soroltak, a két csoport közötti felületes hasonlóságok miatt.
A fajok újradefiniálása és az evolúciós térkép korrekciója
A felfedezés hatása túlmutat egy egyszerű névváltoztatáson. Más fosszíliák felülvizsgálata során a szakértők megállapították, hogy az európai paleontológia emblematikus fajai szintén tévesen azonosított ceratopsidák voltak. Az egyik legjelentősebb eset egy román dinoszaurusz, a Zalmoxes shqiperorum, amelyet az új elemzés után Ferenceratops shqiperorum névre kereszteltek át. Ez a módosítás tisztelgés az osztrák-magyar paleontológus, Franz Nopcsa előtt, aki úttörő szerepet játszott az európai dinoszauruszok tanulmányozásában.
A Ferenceratops shqiperorum esete különösen szimbolikus. Nemcsak azért, mert ez egy évtizedek óta rosszul osztályozott faj korrekciója, hanem azért is, mert visszateszi a térképre az egyik legérdekesebb paleontológust a korában. Nopcsa maga is több mint száz évvel ezelőtt felvetette, hogy Európa egyedülálló szigeteki fajokat rejt, bár a korabeli eszközökkel ezt soha nem tudta bizonyítani.
Európa, egy folyosó, nem pedig egy elveszett sziget
Eddig a domináns narratíva azt állította, hogy Európa, amely a kréta időszakban szigetekre fragmentálódott, teljesen más dinoszauruszfaunát fejlesztett ki, mint Ázsia és Észak-Amerika. A ceratopsidák hiánya a fosszilis leletekben érvként szolgált e „európai kivétel” mellett. Az új tanulmány azonban ellentmond ennek a nézetnek. Ha ezek a dinoszauruszok valóban jelen voltak, bár téves identitások alatt rejtőztek, akkor a kép radikálisan megváltozik.
A közzétett kutatás eredményei megkérdőjelezik a madárcsontú dinoszauruszok evolúciójáról alkotott hagyományos nézeteket, és arra utalnak, hogy alapvetően újra kell értékelni a kréta időszak végi növényevő dinoszauruszok csoportjait Európában. A szerzők szerint a ceratopsidák jelenléte megerősíti azt a hipotézist, hogy Európa biogeográfiai folyosóként szolgált, lehetővé téve a fajok elterjedését Ázsia és Észak-Amerika között szigetcsoportok és szárazföldi hidak révén.
Új szakasz a európai paleontológiában
A felfedezés egy alapos felülvizsgálat kezdetét jelenti az egész Európában múzeumokban tárolt fosszíliák tekintetében. „Sok közülük a múltban tévesen lett besorolva” – figyelmeztettek a tudósok. A modern technikák lehetőséget nyújtanak az ősi leletek újragondolására és a történelem pontosabb újraírására. A Nature magazin szerint ez a felfedezés „sokkal mélyebb következményekkel jár, mint egy egyszerű taxonómiai korrekció. A tét az, hogy hogyan értjük a kontinens evolúciós történetét a kréta időszakban”. Mostantól minden európai fosszília más történetet rejthet, mint amit eddig tulajdonítottak neki. Az európai paleontológia a technológia és a tudományos alázatosság ösztönzésére felülvizsgálati és újraértelmezési fázisba lépett. Ahogy a kutatás következtetése is mondja: „Amit tudni vélünk, az lehet, hogy csak az igazság első vázlata”.
