A tudósok évtizedek óta töprengenek azon, hogy milyen szerepet játszott a sör a neolitikus forradalomban. A fő kérdés nem az, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás, hanem hogy őseink mit kezdtek előbb előállítani: kenyeret vagy sört? Körülbelül 12 000 évvel ezelőtt a közel-keleti népek megkezdték történelmünk egyik legfontosabb szakaszát: a neolitikus forradalmat. A vadászatból és a betakarításból élő nomádokból letelepedett, földet művelő népekké váltunk. Ez a változás annyira jelentős volt, hogy az antropológusok már régóta töprengenek, mi okozta. Ésszerű lenne azt gondolni, hogy valami olyan egyszerű dolog iránti vágy, mint a kenyér, de vannak, akik úgy vélik, hogy a válasz más: a sör.
Gabonafélék, mire jók nekem? A tudósok az elmúlt évtizedeket azzal töltötték, hogy feltárták a titkokat távoli múltunkról, de van egy (alapvető) titok, amelyről még nem jutottak konszenzusra: mi a fene késztette az emberiséget arra, hogy a vadászatot és a gyűjtögetést felcserélje egy letelepedett, mezőgazdaságon és állattenyésztésen alapuló életmódra? Mi volt a katalizátora a neolitikus forradalomnak, a történelem egyik legfontosabb időszakának? Mivel az ember emberré válása óta ennie kell, a válasz egyszerűnek tűnik: ha azok a férfiak és nők letelepedtek, hogy búzát és árpát termeljenek, akkor biztosan kenyeret akartak sütni, igaz? Vagyis órákon át gondozni kezdték a mezőiket, hogy gabonát termeljenek, amelyet elfogyaszthatnak.
A sör előnyei. Ahhoz, hogy megértsük a vita lényegét, először tisztáznunk kell egy alapvető kérdést: sem a kenyér, sem a sör nem volt a kőkorszakban olyan, mint a mai kenyér és sör. Ez utóbbi valójában kevés vagy semmilyen köze sincs a bárban felszolgált, barnás színű frissítő italhoz. Inkább püréhez hasonlított, „édes, enyhén erjesztett zabkásához” – magyarázza Jiajing Wang professzor, a New Hampshire-i Dartmouth College tanára. „A gabonát csíráztatták, megfőzték, majd vadélesztőt használtak hozzá”.
Az eredmény egy tápláló, kalóriatartalmú és fehérjében gazdag ital volt, amely akár biztonságosabb is lehetett, mint a folyók és kutak vize. Végül is ez volt az erjedés eredménye. Ehhez hozzáadódott az alkoholos összetétele, a „társadalmi kenőanyag”, amelyet a 21. században is használunk, hogy ellazuljunk és társasági életet éljünk. Bryn Hayden régész például kiemeli annak használatát olyan eseményeken, amelyek segítettek a közösségek strukturálódásában. Vannak tanulmányok, amelyek arra utalnak, hogy (legalábbis egyes közösségek) rituálékban és a halottak tiszteletben tartásában használták.
Sokkal több, mint gyanú. Ha a vita az 1950-es évek óta folytatódik, az elsősorban azért van, mert régészeti leletek táplálják. A kutatók olyan nyomokat találtak, amelyek arról árulkodnak, hogy legalább 5000 éve sört főztek Dél-Egyiptomban és Észak-Kínában, vagy hogy 10 000 évvel ezelőtt a Shanshan kultúra már rizsből sört főzött. Az elmúlt évek egyik legfontosabb felfedezését azonban 2018-ban egy izraeli barlangban tette egy csoport, amelyet Li Liu professzor, a Stanford Egyetem kutatója vezetett. Ott olyan bizonyítékokat találtak, amelyek szerint a sörfőzés már a Közel-Keleten termesztett első gabonaféléknél is régebbi. Ez a felfedezés a natufiakhoz kapcsolódik, egy néphez, amely gyűjtögetéssel és vadászattal foglalkozott, bár hosszú ideig ugyanazon a helyen is tartózkodott.
„A legrégebbi”. A 13 000 éves mozsarakban talált maradványok elemzése során, amelyeket Raqefet barlangjában, egy natufi temetőben Haifa közelében fedeztek fel, Liu és kollégái sörmaradványokat találtak. Ez egy igazi mérföldkő, ahogy ő maga is hangsúlyozza: „Ez a legrégebbi bizonyíték az ember által előállított alkoholra”. „Ez a felfedezés arra utal, hogy az alkohol előállítása nem feltétlenül az agrártermelés többletének eredménye volt, hanem legalábbis bizonyos mértékben rituális és spirituális célokra fejlődött ki, még a mezőgazdaság megjelenése előtt”.
A téma lezárult? Egyáltalán nem. A kérdés összetettségének megértéséhez érdemes visszatérni a 2018-ban bejelentett felfedezéshez. Legalábbis akkoriban a legrégebbi ismert kenyérmaradványok, amelyeket egy Jordánia keleti részén található natufi településen találtak, 11 600 és 14 600 év közöttiek voltak. A Liu csapata által talált sörmaradványok ugyanarra az időszakra utalnak: a priori 11 700 és 13 700 évre datálhatók. Az egyik alapvető probléma, ahogy Marshall cikkében elmagyarázza, hogy a kenyér és a sör előállítása nagyon hasonló nyomokat hagy maga után, főleg keményítőmaradványokat.
„Még nincs meggyőző bizonyítékunk arra, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést” – ismeri el Liu, utalva arra, hogy mi volt előbb: a sör vagy a kenyér. A valóság ennél bonyolultabb: mivel nem tudjuk, azt sem tudjuk, hogy ezek közül a termékek közül valamelyik volt-e az a nagy katalizátor, amely elődeinket életmódjuk megváltoztatására késztette. „Nem lennék meglepve, ha mindkét termék motiváló tényező lett volna.” Végül is a vita arról, hogy mi volt előbb – a sör vagy a kenyér –, nem annyira végleges következtetésekre törekszik, hanem inkább mindkét termék fontosságát hangsúlyozza. Mind a sör, mind a kenyér, a kenyér és a sör döntő szerepet játszott az étrendben és a rituálékban.
